Keresztút

A keresztút az egyház régi és megszentelt ájtatossága, mellyel a hívők felidézik Krisztus üdvösséghozó szenvedésének egyes mozzanatait. Krisztus passiójának tisztelete a XII., XIII. században széles körben elterjedt, miután a szentföldi keresztes lovagok hazatérésük után emléktáblákat állítottak azokról a helyekről, amelyeket a harcok folyamán végigjártak.

 

Amikor a ferencesek 1342-ben átvették a szentföldi helyek felügyeletét, egyik céljuk a szent helyek és Krisztus szenvedése tiszteletének elterjesztése volt. Ez a keresztútban nyert kifejezést. Általánossá vált a ferences kolostorokban, templomokban, és innen aztán világszerte elterjedt az összes plébániai templomba is.

A XVIII. században a ferences Porto Mauriziói Szent Lénárd (a „keresztút prédikátora”) olyan lelkesen terjesztette a keresztúti ájtatosságot, hogy húsz év alatt 572 keresztutat állított föl. Az ájtatosság módját XII. Kelemen pápa egységesítette 1731-ben. A keresztút imádságát egy-egy mai változatát számos egyházi jóváhagyással bíró imádságos könyvben megtaláljuk.

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now